A szuperérzékenyek gyakran felteszik ezt a kérdést. Ha azt feltételezem, hogy a probléma forrása a másik ember és nem a szuperérzékeny, akkor is van a szuperérzékenynek feladata a helyzettel. Először nézzük meg jellemző-e rád, hogy rendszeresen kifogod ezeket a nehezen kezelhető embereket. Ha igen, akkor alaposan vizsgáld meg ezeket a helyzeteket, illetve azt, mit vetítesz ki.
A kivetítés azt jelenti, hogy másokat ruházol fel, tudat alatt, olyan tulajdonsággal, ami igazán rád jellemző, mert szembe nézni ezzel túlzottan fájdalmas lenne. Tegyük fel, hogy nyíltnak és őszintének tartod magad. A sötét oldaladat – és, ilyen mindenkinek van – egy másik ember testesíti meg. Mindig van a másiknak egy „csalija”, amit aztán könnyű bekapni – ez az ember lehet feltűnően fondorlatos és ezzel kitűnik a többiek közül. Ha irritál akkor jó eséllyel az, benned is megvan ez a tulajdonság, de igyekszel letagadni azt.
A fondorlatosság persze csak egy példa arra, hogy mit vetíthet ki az ember. Ha folytonosan dirigáló, rideg, buggyant, önző, stb. emberek vesznek körül akkor könnyen lehet, hogy a magadban el nem fogadott, letagadott részeket vetíted rájuk. Egy kis dirigálás, ridegség, önzés adott helyzetekben teljesen rendjén való lehet. Sőt még hasznos is. Igazából semmit nem kell elutasítanod/kizárni (és ezért rávetíteni másokra).
A kivetítéshez hasonlóan az is gyakran előfordul, hogy egy múltból ismert problémás kapcsolat megismétlődik. Ha gyerekkorodban elnyomtak, akkor felnőttkorodban is olyan kapcsolatokban kerülsz, ahol ismét elnyomnak majd. Lehet, hogy te is segítesz ebben, mert túlzottan szolgálatkész vagy, mások kedvébe akarsz járni és ők folyton ugráltatnak. Az is lehet, hogy akkor is elnyomást észlelsz amikor az ott sincs, vagy túlzottan naivan viselkedsz amikor tényleg elnyomnak. Előfordulhat, hogy azt állítod egyáltalán nem érdekel, hogy ki dominálja a helyzetet és nem lépsz be az ő „játszóterükre” és ezáltal nem hallatod a hangodat a saját jól felfogott érdekedben. Az eredmény, hogy a mindig partvonalon maradsz, kihagynak és elnyomnak.
Nos, tényleg vannak nehéz emberek
Most nézzük azt a helyzetet, amikor tényleg a másik ember a gond. Ha korábban ilyen emberekkel nem találkoztál, akkor biztos, hogy ez a helyzet állt elő. Először is tisztázzuk, tényleg nagyon sok, nagyon sérült ember él köztünk, akik közt előfordulnak olyanok, akik attól érzik jobban magukat, ha a másik szenved. Jó eséllyel bárki belefuthat egy ilyen emberbe, és kénytelen a helyzet kezelését megtanulni – itt az idő, segítek.
Ha megakarod osztani az élményeidet könnyen lehet, hogy ilyen reakciókat hallasz majd: „mindenkinek nehéz eset a főnöke” vagy „meg kell tanulnod megbirkózni ezekkel a helyzetekkel”. Hasonlók hangzanak el a családi gondokkal kapcsolatban „minden családban vannak kemény helyzetek” vagy „senkinek sem sima a gyerekkora”.
Nem értek ezekkel egyet. Valóban léteznek nagyon-nagyon nehéz szituációk családon belül, iskolában, munkahelyen. Van olyan szörnyű is, amiből csak a kilépéssel lehet kijutni. Mi szuperérzékenyek néha hosszabban időzünk el dolgokon, félünk a változástól, azt hihetjük, hogy jobban kellene alkalmazkodnunk egy helyzethez, vagy csak egyszerűen nem vesszük észre, hogy valami nem normális. Fontos tudni, hogy az ilyen kapcsolatok mennyire veszélyesek az egészségünkre. Sokkal több mindent „felveszel” a „nehéz emberben” bujkáló tudatalatti problémákból és a benne megjelenő, mások ellen irányuló kegyetlenségből.
Mi szuperérzékenyek ráadásul remek célpontokká válhatunk erős reakcióink miatt. Nyilván azt érdemes kikezdeni, aki a leggyorsabban fog sírva fakadni. Fontos, megtanulni – amennyire csak tudod – az érzékenységedet megvédeni/elrejteni, amikor összekerülsz egy-egy „nehéz emberrel”.
Kínosan nehéz emberek
Az ilyen embert a pszichológusok személyiség zavarosnak hívják. Az eredete a rendellenességnek, a problémának a korai gyerekkorba nyúlik vissza és nagyon nehéz megváltoztatni. Nárcisztikus és a szociopata a két fő kategória. Általában nem szeretem ezeket a címkéket, és kérem a kedves olvasót, hogy ő se kezdje használni ezeket. Mégis előfordul, hogy – magunk között – a Kínosan Nehéz Emberek jobb megismerése kedvéért, a címkék segítik megérteni miről is van pontosan szó.
Mindenkinek szüksége van egy egészséges mennyiségű nárcizmusra. Túlzott nárcizmust azoknál az embereknél tapasztalunk, akikben nem látható egy csepp együttérzés sem mások iránt, akik folyton csak magukról vagy a híres ismerőseikről beszélnek, akik az elért eredményeikről zengnek ódákat, és ezek élet-halál fontosságúvá nőttek számukra. Nárcisztikus emberek figyelnek majd rád és még kellemesek is lehetnek, de csak addig, amíg biztosak afelől, hogy táplálod az önteltségüket. Egy nap arra ébredhetsz, hogy csak ő érte létezel. Ez nem nyertes-nyertes kapcsolat.
Valójában az ilyen ember mélyen retteg attól, hogy ha egyedül marad, nem tud önálló lenni, és tényleg szüksége van valakire. Ha előkerül ez az igény, akkor a nárcisztikus ember teljesen darabjaira eshet, és dühvel támadhat. Az igazán nárcisztikusak nem sokat változnak hacsak részt nem vesznek egy igazán jó és célirányos terápián. Ne próbáld meggyógyítani. Egyszerűen lépj ki a kapcsolatból. Ha meg gyakran kerülsz ilyen kapcsolatba, gondolkodj el rajta, hogy miért. Lehet, hogy az egyik szülőd nárcisztikus volt, és neked ez van rendjén, az udvartartás része vagy a nárcisztikus személynek, a királynak.
Ha ez a személy a főnököd vagy a tanárod vagy hatással lehet az életedre, akkor add meg neki, amire szüksége van, hogy megkaphasd, amire neked van szükséged majd zárd le a kapcsolatot olyan gyorsan amint tudod. Amikor kilépsz a kapcsolatból nem kell elmondanod az érzéseidet, ezzel ugyanis ez jelentős haragot idézhetsz elő, amitől további sérüléseket szenvedhetsz.
A szociopata extrém típus és veszélyes is lehet – nagyon bájosnak mutatkozhat és megkedveltetheti magát számtalan módon aztán hazudhat, lophat vagy könyörtelen módon kihasználhat. Pont az ellenkezője a szuperérzékenynek – függője a kockáztatásnak, nem érdekli sem a saját sem a mások fájdalma. Nincs sok szociopata szabadon, de az üzleti életben előfordulhatnak észrevétlenül, nem is meglepő, hiszen van olyan cég kultúra, amiben a kíméletlenség elvárt. Az ilyen emberrel való találkozás az egész emberiségbe vetett hitedet is megrengetheti. Kerülj ki a vele való kapcsoltból amilyen gyorsan csak lehet. És cseréld ki a záraidat.
Mindennapokban előforduló, „hétköznapi” nehéz emberek
Ezek lennének azok, akik folyton dühöngenek, erőből intézik dolgaikat, önzésükkel vagy szexuális zaklatásaikkal tűnnek ki. Ők nem kifejezetten klinikai esetek, de komoly problémát tudnak okozni főleg a szuperérzékenyeknek. Szerencsés konfrontációval néha befolyásolható az irántad való viselkedésük. Nekem a legjobban bevált fordulatok: „Nem elfogadható számomra.” és ne tedd hozzá, hogy „sajnálom”, és ne kezdj magyarázatokba. Lehet, hogy pont az a rövid mondat szükséges számukra, hogy respektáljanak.
A következő „harcos” fordulatok is jól működnek:
„Nem értek egyet.” És ne kezdj magyarázkodni.
„Váltsunk témát.” És válts valóban.
„Visszamegyek dolgozni.” És tényleg menj el.
„Ahhoz, hogy megfelelően végezzem a munkát, amit rám bízott (vagy a kiadott iskolai feladatot), arra van szükségem, hogy …”. És légy nagyon konkrét és ésszerű.
Egy szuperérzékenynek igazán nehéz lehet így képviselnie magát, tudom. Vannak olyanok, akik nagyon tartanak a túltelítődéstől és attól a helyzettől, ami még adódhat a konfrontáció során. Gyakorlással, bátorsággal és az eltökéltséggel egyre jobb védelmezői lehetünk érzékeny magunknak. Minden siker ünneplést érdemel. Érdemes az intuíciónkra hallgatni, hogy mikor konfrontálunk és mikor kerülünk ki egy lehetséges vereséget.
Természetesen vannak „könnyűsúlyú” nehéz emberek, akik egyszerűen gyenge jellemek, akik szerint az anyagiak, a státusz vagy a pillanatnyi élvezetek lényegesebbek, mint a bölcsesség, a jóindulat vagy az együttérzés. Idősebb korukban vagy betegségükben lehetőségük lesz ezekről tanulni. A pénzük vagy a státuszuk nem fog barátokat venni, és a halált sem kerülhetik el. Középpontodat megőrizve, sajnálat ébredhet benned irányukba és apró lépésekkel segítségükre is lehetsz a felnövésben. Az óvodákban nem szoktak előadást tartani, tehát, aki nem ért téged annak nem kell a mélységekről beszélni.
Más stratégiák
Megpróbálhatod ezeket a helyzeteket úgy kezelni, mint türelem, asszertivitás, bölcsesség vagy önbizalom fejlődési lehetőségek.
Ne öntsd ki a lelkedet bárkinek a munkahelyen vagy az iskolában. Csak a legbizalmibb kapcsolataidban mesélj az érzéseidről. A munkahelyi és iskolai kapcsolatok nem ugyanazok mint a magánéletiek. Előfordulhat, hogy azt gondolod, fantáziálod, vagy tudat alatt reménykedsz, hogy majd valaki segítségedre siet, mint egy jó barát vagy egy szerető szülő. Fölérendelt pozíciókban nem anyukák és apukák szoktak lenni, bár előfordulhat, hogy annak lenne jó látni őket. A szülők feltétel nélkül szeretnek. Főnökök, pedagógusok nem tudnak. A mentorok sem. Ne keresd náluk ezt. Igényeidet közeli, bevált, egyenlő baráti kapcsolatokban oszd meg.
Nehéz emberekkel tarts távolságot elzárkózás nélkül. Légy udvarias, de ne alázatos vagy engedelmes. Más szavakkal: alakíts ki erős határokat.
Hideg fejjel gondold végig milyen kontrollal bír a nehéz ember feletted, és mi az, amit te szeretnél tőle, hogy elérd a célodat. Ha ez az ember az, akitől a bevételed származik vagy, akitől függ az adott oktatási intézmény befejezése, akkor óvatosnak kell lenned mint egy kötéltáncosnak, hogy be ne áldozd magad a célért, feladva vagy eladva magad. Ez nem lesz tisztességtelenség részedről. Sőt, egyfajta bölcsesség … (A világunknak is ez az egyik legnagyobb feladata, hogyan éljünk együtt emberséges, de határozott keretek között nagyon-nagyon nehéz, néha esetleg veszélyes emberekkel.) Ha a bölcsesség a célod, semmit nem teszel feleslegesen, semmi sem káros. Mindig tanulunk.
A legközelebbi barát(okk)al oszd meg a frusztrációdat és figyelj a meglátásai(k)ra. Ha a barátod is ismeri a nehéz embert, akkor találjatok ki együtt megoldásokat. Két fej többre juthat. Ne oszd meg az élményeidet azokkal, aki nem képesek megérteni vagy téged hibáztatnak a helyzetért. Támogatókra van szükséged.
Olvass, hogyan lehet nehéz embereket kezelni. A klasszikusok: Confucius, I Ching, Tao, még Machiavellitől A fejedelem is.
Remélem segítettem. A téma nagy, ezek csak az én személyes véleményeim. Nincsenek kőbe vésve. Örömmel látom a ti megfigyeléseiteket is. (Fordító: Javaslom, hogy osszuk meg ezeket a zárt Facebook csoportban.)
(Megjelent angolul a Comfort Zone hírlevél 1997. novemberi számában. Magyarul közzétéve Dr. Elaine Aron hozzájárulásával. Magyar fordítás © Sensum Donum)