Elaine N. Aron: Nyaralás és barátok: tanácsok arra az esetre, ha vendégeket fogadsz vagy másokkal utazol

Kedves Szuperérzékenyek:
Sajnos ez a levél kicsit megkésett. Amikor elolvassátok tudni fogjátok miért – az utazásról lesz szó. S habár ennek a hírlevélnek az utazás a témája, ne feledd ez a szezon ugyanolyan jó az otthonmaradásra is. A hosszabb nappalok azt jelentik, hogy több időt tölthetünk a természetben, ami az egyik legmegfelelőbb feltöltődést jelenti a szuperérzékenyeknek (a meditálás és a pihenés mellet) . Ha napközben dolgoznunk kell, akkor vegyünk fontolóra egy vacsora utáni hosszú sétát, vagy vacsorázzunk a szabadban. Sétáljunk a holdfényben július 22 és augusztus 21 körül. Ezekben az időszakokban a teljes holdfényben még a város fényeitől távol is teljesen látható az út.

A nyár az az időszak, amikor gyakran fogadunk vendégeket vagy utazunk barátokkal, akik között  lesz néhány akik nem szuperérzékenyek. Íme néhány gondolat, ami az ilyenkor előforduló helyzetekre adhat megoldásokat (ezek természetesen előjöhetnek más szuperérzékenyekkel való kapcsolatainkban is).

 

Amikor a barátokat látsz vendégül

A kevesebb több. Legyenek rövidre tervezve a látogatások. Talán két éjszaka és egy teljes nap elegendő, esetleg egy kis plusz idő a további napokon. Ha ezek a napok rövidek vagy hosszú utazással járnak, megtoldhatod egy újabb nappal. Akármennyire is szeretnétek látni egymást, lehet hogy jobb addig elválni, amíg tart a barátság. Ne félj udvariasan tudatni a határokat, például ha valaki gyakrabban szeretne találkozni, Te mondhatod, hogy: “Alig várom az éves találkozásainkat” (ezzel egyértelművé téve, hogy neked több nem szerepel a terveid közt).

Beszéljétek meg az igényeket előre, amilyen korán csak lehet, még a tervezgetés elején. Még akkor is, hogyha extrovertált vagy, szükséged lesz pihenőidőre, amikor egyedül lehetsz. Figyelembe véve az érzékenységet, egy baráttal eltöltött idő mély beszélgetéseket hozhat, és különösen akkor, ha mindketten szuperérzékenyek vagytok, még több időre lehet szükség a feldolgozáshoz és lazításra. Amikor meghívsz valakit idejében említsd meg, hogy mi lesz az időmegosztás, amikor dolgozol, pihensz, meditálsz, teszel egy sétát egyedül, edzel, stb.

Ez az a beszélgetés, amelyben megtudjátok egymás speciális igényeit. Van a barátodnak bármilyen speciális étkezési igénye, bármi, amit biztos meg szeretne nézni azon a környéken, vagy van-e igénye bármilyen mozgásra, ami edzőteremhez kötött? Vannak problémái az alvással? Szeretne nagyon korán vagy nagyon későn felkelni? Ezután te is megfogalmazhatod az igényeidet –  például a szokásos egy órás csend vacsora vagy lefekvés előtt. Ezeket megbeszélve tudtok úgy tervezni, hogy egymás igényeit figyelembe veszitek. Például, ha a barátod szeret vásárolni, akkor amíg ő az üzleteket járja te otthon meditálhatsz.

Ne félj segítséget kérni a nem-szuperérzékeny vendégedtől, még akkor sem, ha amikor te mész hozzá látogatóba ő mindent egyedül végez. Mostanra valószínűleg tudja, hogy több pihenőidőre van szükséged, és inkább töltene több időt veled, mint hogy a vendéglátással foglalatoskodj.

Figyelj az érzéseidre. Hajlamos vagy erős érzelmi reakciókra, mind pozitívra mind negatívra. Talán elsőre olyan jó érzéseid vannak, hogy gyakorlatilag úgy gondolod, szívesen összeköltöznél vagy együtt utaznál ezzel az ismerősöddel. Néhány embernek azt is elmondhatod, hogy “Annyira jól érzem ma magam veled, hogy ez elgondolkodtat, milyen jó lenne …” De mások ennél kevesebbet is ígéretnek hallhatnak, ezért jobb megvárni a következő találkozást, hogy hangot adj a további terveknek vagy  reményeknek.

Figyeld meg, ha kezdesz irritáltabbá válni. Ez azt jelenti, hogy itt az idő, hogy egy kicsit magadra figyelj. Ha az érzés nem múlik el, és valami konkrét dologról van szó, akkor vedd fontolóra, hogy beszélj róla. Ha ez úgy tűnik, nem lehetséges, akkor tedd túl magad rajta, hisz remélhetőleg rövid látogatást terveztél. Későbbiekben pedig emlékezz, hogy mi történt, mielőtt ezt az illetőt újra meghívod.

 

Amikor barátokkal utazol
Sok előnye lehet a szuperérzékenyek szempontjából, ha barátokkal utaznak. Két vagy több ember egyfajta érzelmi puffert hozhat létre. Így Te sokkal kevesebb figyelmet fordítasz arra, amit a pincér, a jegykezelő, a helyiek, vagy bárki más gondol rólad. Nagy valószínűséggel többet nevetsz majd, és jobban érzed majd magad minden más társasági helyzetben.

Ha egy nem-szuperérzékennyel utazol, ő talán szívesen átvállalja az olyan utazással kapcsolatos  „feladatokat”, melyek neked nehézségeket okozhatnak, mint például a döntéshozatal. Annak ellenére, hogy Te jobb döntéseket tudsz meghozni, átlagosan ez nehezebb lehet a számodra, mert képes vagy minden oldalát látni a helyzetnek, ami sok bizonytalanságot is magában hordozhat. Az utazás sok ilyen helyzettel járhat együtt. Vajon tetszeni fog az a város, hotel, vagy bármi más? Ezt nem lehet tudni, hisz ez is része annak amiért oda utaztok. Szűkítsd le három lehetőségre, ami megfelelőnek tűnik számodra és hagyd hogy a nem-szuperérzékeny barátod döntsön. (Aztán, ha olyan vagy mint én, akkor hirtelen rájössz mit is választanál!)

Nagyjából ugyanazok a tanácsok érvényesek ebben az esetben is, mint amikor otthonodban fogadsz vendégeket.

Ne tervezz hosszú utazást másokkal. Természetes, hogy teljes nyaralást szeretnél, így talán célszerű a végére tervezni néhány napot, amikor egyedül lehetsz, hogy kikapcsolódj és újra feltöltődj. Vagy a nyaralási idő egy részére ki lehet bérelni egy helyet, ami a bázis, ahonnan el lehet menni, vagy ott lehet maradni attól függően, hogy mik az igények vagy kit mi érdekel, ahelyett hogy mindenki ugyanazt csinálná.

Még akkor is, ha extrovertált vagy, fontold meg alaposan az utazás előtt, hogy több mint egy baráttal utazz. Nagyon megterhelő lehet egy csoportot koordinálni, megbeszélt időpontokban találkozni. Előfordulhat, hogy Te pihenésre vágysz, míg a többiek együtt töltik az időt, és ezáltal jobban kapcsolódnak egymáshoz, ami azt eredményezheti, hogy kirekesztve érzed magad, még akkor is, ha ez a Te döntésed volt, hogy nem tartasz velük. Az egész utazást elronthatja ha szomorkodsz vagy neheztelsz amiatt, hogy ki hozzon döntéseket vagy egyfajta elutasítás érzete miatt.

Beszéljétek meg az igényeket jó előre, és inkább a barátságos hangulatot szem előtt tartva, mint a problémára fókuszálva, amiket egy egy helyzet hozhat. Fejezd ki időben, hogy mik az igényeid, így később nem kell csendben hallgatnod, mert azt látod amit te szeretnél az ellentétben van azzal, amit mások mondtak. Csak azért, mert mások a pisai ferde tornyot szeretnék megnézni, míg számodra az a fontos, hogy biztosan eleget aludj, ez nem teszi a te igényedet kevésbé fontossá. Íme néhány egyszerű állítás – amiket nem kell megmagyaráznod:

–  “Az extra pénzt arra szeretném költeni, hogy saját szobám legyen.”
–  “9:30-kor megyek aludni .” (Ez azt jelenti, hogy akkor mész a szobádba, még akkor is, ha azt tervezed, hogy a lámpákat csak később kapcsolod le.)
–  “Szeretek meditálni (szundikálni, pihenni) vacsora előtt egy órát, ha belefér a napi programba. Vagy ezt megtehetem a kocsiban, miközben Te a városban sétálsz.”
–  “Azt tervezem, hogy reggeli után egy rövid sétát teszek. Nyolckor indulok és nyolc negyvenkor jövök vissza. Így kilenckor indulhatunk. Szeretnél csatlakozni hozzám?”
–  “Én inkább könnyű vacsorát ennék. Megoldható, hogy néha az ebéd legyen a fő étkezés?”

Természetesen te is köthetsz kompromisszumot, légy ésszerű, de mindenképp mond el az igényeidet.

Vonj be egy másik szuperérzékenyt is. Ezután az igényeid nem tűnnek majd olyan szokatlannak.

Ha egy beszélgetés során elcsendesedsz, majd ideges leszel, hogy mit gondolhatnak mások a csendességedről, akkor magyarázd meg. Az emberek mindenféle dolgokat rávetítenek a csendes emberekre. Mond el, hogy nem vagy félénk vagy érdektelen, és nem arról van szó, hogy duzzogsz mert nem jutsz szóhoz (ha nem erről van szó). Talán csak élvezed, hogy csendben lehetsz. Vagy talán nehezedre esik beszélni, vagy élvezed a tájat, de érdeklődve hallgatod a beszélgetést. Vagy talán néha, mint én, úgy találod, hogy a beszélgetés túl gyors, így még azon gondolkodsz, hogy miről beszéltek, miközben ők már egy másik témára váltottak.

Ha könnyen megunod a nem-szuperérzékeny csevegéseket, akkor készülj fel rá időben, hogy Te miről szeretnél beszélgetni, és hozd fel ezeket a témákat. Ezt nehezebb kigondolni, ha már benne vagy egy ilyen beszélgetésben. Az „The Undervalued Self” című könyvben (ami 2013-ban jelenik meg magyarul – szerk.) sok ötlet van a beszélgetések elmélyítésére.

Ez a könyv azzal is foglalkozik, hogy mi a teendő, ha a barátodnál jelentkezik valami probléma, és ami még ennél is fontosabb, hogy mi a teendő, ha ilyenkor ez nálad bekapcsol valamit, és a dolgok feszültté válnak. Ekkor biztos, hogy hirtelen már nem lesztek barátok. Ez könnyen megtörténhet egy utazás bizonyos pontján. Az a tapasztalatom, hogy egy hangulatos, vidám, hosszú távú, utazzunk-együtt kapcsolat szilárd pszichológiai ismereteket kíván.

 

(Megjelent angolul a Comfort Zone hírlevél 2013. májusi számában. Magyarul közzétéve Dr. Elaine Aron hozzájárulásával. Fordította Rattai Erzsébet, magyar fordítás © Sensum Donum)