A fényhullámokkal ellentétben a hanghullámok átjutnak a falakon. És a fülünket nem tudjuk becsukni. Mit tehetünk hát? Javaslataimat, melyek mindenféle szituációra alkalmazhatók, mindennapi és szokatlan helyzetekre egyaránt, számos forrásból szedegettem össze. Kifaggattam mindenkit, akit csak fel tudtam lelni. Volt köztük egy elbűvölő akusztikai tanácsadó is (kérésére nem nevezzük meg), aki fél óra ingyenes oktatásban részesített a témával kapcsolatban.
1.
Zaj, zaj mindenütt – kivéve füldugóid védelmében. A füldugók nem szűrik ki az összes zajt, de sokat segítenek. És hát igen, kedves óvatos szuperérzékeny barátom, úgy hiszem, meg fogjuk hallani a tűzriadót jelző szirénát füldugóval is! (Bár ígéretet persze nem tehetek erre.)
A legtöbb vegyesboltban lehet kapni füldugókat, így feltehetően egyre több és több embernek van már elege a zajból. Úgy hallottam, az E.A.R. például jó márkát készít. De bármilyen márka is, olyat vegyél, ami a hangokat szűri ki, nem a vizet! Úgy tűnik, a legjobb fajta az, amelyiket fölmelegíted és összetekered az ujjaid között, aztán begyömöszölöd a füledbe, és ott kitágul. Kövesd rendesen a használati utasításokat, azt is, amelyik arra vonatkozik, hogy időről időre el kell dobni a füldugaszt és újat betenni. És ha bármi szokatlan történik a füleddel, fordulj orvoshoz!
A füldugók praktikusak olyan zajos helyeken, mint egy vonatfülke vagy egy koncertterem, de alváshoz se felejtsd el betenni őket. A szemvédő maszkok is nagyon jók, melyek kiszűrik a nemkívánatos fényt. Én most már mindkettőt használom, és úgy érzem, jobban alszom, főleg idegen helyen.
De alváshoz a párna-módszer is ajánlható, ami megduplázza a füldugók hatását és szükségtelenné teszi a szemvédőket. A füldugók hatékonysága véges, mert bizonyos mértékig a fej többi részéből a fülbe vezetik a hangot. Ezért néha, hogy alvás közben a csend- és biztonságérzetem is nagyobb legyen, egy könnyű tollpárnát borítok a fejemre. Csak arra kell vigyáznod, hogy akkor is a fejeden tartsd, ha a másik oldaladra fordulsz.
2.
Zaj, ami egy kis anyagi ráfordítással kiküszöbölhető. Zajos a hűtőd? Gyártanak csöndesebbet is. Zajos a telefonod? Vegyél egy olyat, amelyen a csengetés hangereje levehető. A digitális üzenetrögzítők halkabban üzemelnek, mint a kattogó szalagosak. (Vagy az is jó, ha beteszed egy fiókba.)
3.
A zaj és a törvény. A legtöbb városban törvény írja elő, mely időszakokban tilos a csendháborítás. Nézz utána, milyen rendelet van érvényben ott, ahol élsz és dolgozol! A különösen nagy zajforrások, például autópályák mentén emelt épületeket elvileg úgy tervezik meg, hogy a zaj ne érhesse el belső tereiket. Ha ilyen helyen élsz vagy dolgozol, egy akusztikai tanácsadó segítségét kérve derítsd ki, az épület megfelel-e az előírásoknak.
Ha egy társasházban a hang nevetségesen könnyen hatol át a falakon, ezért jóval többet tudsz a szomszédaidról, mint szeretnél, akkor az épület vélhetően nem felel meg az előírásoknak. Ebben az esetben is hívj egy akusztikai tanácsadót! Megtalálhatod őket az Arany Oldalakban.
4.
Zaj a munkahelyen. Kérdezd meg a többi dolgozót, őket nem zavarja-e. Ha nem te vagy az egyetlen, akit zavar a zaj – különösen ha érveket is fel tudsz hozni ellene, például hogy csökkenti a munkátok hatékonyságát, megnöveli az egészségügyi költségeket vagy a hiányzások számát –, akkor nyugodtan akcióba léphetsz.
Ha csak téged zavar, akkor gondold át, gyűjtöttél-e már elég jó pontot ahhoz, hogy különleges elbánást kérj. Ha te vagy az egyetlen, aki bizonyos problémákat meg tud oldani, akkor jó alkupozícióból jelentheted ki: “Oké, megcsinálom, amint kikapcsolod a rádiót.”
Ha te és érzékenységed (még) nem vagytok nagyra becsült tagjai a szervezetnek, akkor valószínűleg jobb, ha nem kérsz segítséget. Ez esetben talán állást kell változtatnod, vagy betenni azokat a füldugókat.
Bármely kérés előtt, amit a munkahelyen előadsz, érdemes végiggondolnod, ez hogyan hat majd a szervezeti hierarchiában legalul állókra. És meg kell vizsgálnod a dolgot a közvetlen főnököd szemszögéből is. Ha valami neked jó, de nem tudod megfogalmazni, hogy a főnököd vagy a cég céljait miként mozdítja elő, akkor vesztett ügyed van. Felejtsd el azt az ábrándot, hogy a munkahely majdgondos szülőként segítségedre siet, csak mert van egy problémád! A kilencvenes éveket írjuk.
5.
Zaj az éttermekben és egyéb olyan helyeken, ahol nyugalomnak kellene lennie. A kilencvenes években az a trend figyelhető meg, hogy az étkezdék légterét igyekeznek minél lármásabbá tenni. Ezzel azt akarják kifejezni, hogy olyan helyen ebédelsz, ahol mindig történik valami. A nyitott konyha, mely az új ínyencségek iránti érdeklődést kelti fel, és a tágas tér, ahol az ember mindent lát és őt is mindenki látja… mindez szándékoltan napjaink közkedvelt hangulatát idézi elő,és a zajt is megnöveli. (Ez a divatosnak tartott nyüzsgő atmoszféra jót tesz az étterem költségvetésének is: a szőnyegek, vásznak, kárpitok és hasonlók, melyek tompítják a hangokat, tetemes pluszkiadással tarthatók tisztán.)
A hang az utolsó dolog, amire egy étterem tervezője figyelmet fordít, és a várható zajszint nehezen jósolható meg előre, csak akkor érzékelhető, amikor már minden a helyére került. Mindazonáltal, ha egy étterem már működik, az ott dolgozók tudni szokták, melyik sarok a legcsendesebb. Némelyik tervező szándékosan kialakít egy csöndesebb szekciót is. Tehát, akárcsak a nem-dohányzó rész esetében, van segítség. A lényeg, hogy szólj: csöndet szeretnél. Vélhetőleg meg is kapod. És ha elég sokan kérjük, akkor bizonyos, hogy idővel egyre inkább elérhetővé válik majd.
Ugyanez érvényes a mozira: a hangerő egyre nagyobb és nagyobb, mert feltételezik, hogy ezt szeretik az emberek. Ezért inkább kölcsönözz ki filmeket! Így te döntöd el, milyen hangerővel nézed meg. Vagy sétálj egyet az erdőben! Ne engedd, hogy a nem-érzékenyek döntsék el, számodra mi nyújt kikapcsolódást! Hagyd, hogy érzékeny tested súgja meg, mire lenne szüksége.
6.
Leleményes megoldások a lakásban. Először is derítsd ki, hogy a zaj a levegőbenvagy az épület szerkezetében terjed-e! Ha a zaj forrása az épületen kívül van, akkor a hangot a levegő szállítja. Ha belül, akkor viszont legalább egy része a falakon, padlón, mennyezeten keresztül jön, mert ezek vezetik a hanghullámokat. Ha nem vagy biztos benne, megint csak felfogadhatsz egy akusztikai tanácsadót.
A külső zaj kirekesztésének módszere kicsit hasonlít ahhoz, amikor a hideget zárjuk ki. A legtöbb zaj az ajtókon és ablakokon át jön be. Tehát be tudsz tenni (vagy szerelővel betetetni) egy második ablakot, az eredeti elé belülre, ha az kifelé nyílik, vagy mögé kívülre, ha befelé. Ez a második ablak legyen nagyon vastag (több mint negyed hüvelykes) laminált üvegből, ha az ára nem jelent problémát. És lehetőleg minél tágasabb rés maradjon a régi és az új ablak között! A kettő közé ne kerüljön semmi, ami összeköti őket, mert az vezeti a hangot. És ezek az ablakok ne legyenek nyithatóak! A fal mentén lehetőleg minden hézagot gondosan tömíts ki vagytapassz be. Ezt elég azon az oldalon megtenni, amely a zajforráshoz legközelebb esik, így a többi ablakon át ki tudod a lakást szellőztetni.
Ha ajtó is van a zajos falrészen, akkor legyen vastag, és illeszkedjen szorosan a keretébe, erővel kelljen nyitni és zárni!
Az épületen belül keletkező zajok kiküszöbölésére építhetsz egy újabb falat, szerkezetileg teljesen különválasztva a régitől. A két fal között ne legyen érintkezés! A gerenda rögzítő szegecsei kerüljenek “rugalmas sínek” közé, amelyek elnyelik az energiát. Ez az új fal maga is legyen dupla fal, üveggyapot választóval, és a hozzád közelebb eső oldal készüljön 3/4 vagy 1/2 hüvelyk vastag gipszkarton panelekből!
7.
Ha már végképp nincs hova bújni a zaj elől. Először is győződj meg róla, hogy minden lehetőséget kimerítettél! Mi érzékenyek hajlamosak vagyunk módfelett passzívan beletörődni a dolgokba.Próbálkozz meg egy udvarias kéréssel, vagy cserélj széket, szobát, munkatársakat! Egy hölgy elmesélte, hogy egyszer hónapokig utazott többedmagával egy mikrobuszban, ahol valaki nagy hangon, hosszadalmas üzleti telefonbeszélgetéseket bonyolított. Miután a hölgy ráébredt, hogy szuperérzékeny, és jobban kezdte tisztelni saját szükségleteit, panasszal fordult az illetőhöz, aki őszintén meglepődött, hogy zavarja őt a zaj, de végül mégis felhagyott a lármázással.
Néha a zajt belülről is ki lehet zárni. Egyik diákom iszonyúan lármás városi gettóövezetben nőtt fel, és csodálatos képességet fejlesztett ki magában arra, hogy amit nem akar, azt ne hallja. Ez nem kóros alkalmazkodási nehézség volt, hanem teljesen önként vállalt elkülönülés. Kövesd az ő példáját! Az igazat megvallva sok szuperérzékeny mondta már nekem, hogy, ha kevésbé direkt módon is, de hozzászoktak bizonyos zajokhoz a környezetükben – egyszerűen nem zavarja őket többé. Ne zárd ki ezt a lehetőséget önmagadra nézve sem!
Van azonban, amikor tényleg tehetetlen vagy. Ha olyan zajjal kerülök szembe, amit végképp semmi módon sem tudok kiküszöbölni vagy kirekeszteni, akkor beérem azzal a bölcs gondolattal, amit egy meditációs oktatótól hallottam: “A tenger nem szökhet meg a hullámai elől.”
Ez azt jelenti, hogy valahol, tudatunk legmélyén azok az átkozott légkalapácsok is mi vagyunk, így hát szeressük őket annyira, amennyire azt az énünket szeretjük, akit meg szeretnénk tőlük oltalmazni. Vagy értelmezhetjük úgy is, hogy sehová sem a véletlen sodor minket, s a légkalapácsok a “hullámaink”, életünk része. Tanáraink ezek, akik erőnek erejével próbálják értésünkre adni, hogy részünkről is több türelem és elfogadás szükséges.
8.
Zaj és stressz. Habár nem készült olyan kutatás, amely ki tudná ezt mutatni, biztos vagyok abban, hogy a zaj jobban zavar minket, ha már amúgy is stresszesek és túlingereltek vagyunk. Tudom, hogy én magam például gyakran tulajdonítom más okból keletkező zaklatottságomat a zajnak, s aztán végül a zaj miatt leszek zaklatott. Ha gyermekkorunkban vagy felnőttkorban nagyon sok stressz ért, akkor jóval nehezebben viseljük az újonnan fellépő stresszhelyzeteket – és ez a zajra is vonatkozik. Így hát tégy meg mindent, amit csak tudsz, hogy legyél mindig kipihent, egészséges, jó hangulatú, és maradj a megfelelő társas közegben – ezek mindegyike egyébként is gyógyír a szuperérzékenyek számára.
9.
Gondolkodj másképp a zaj forrásáról! Én akkor vagyok legjobb úton ahhoz, hogy a zaj megkínozzon, ha ellene tüzelem és áldozatának érzem magam. Ez különösen akkor történik meg, ha dühös vagyok a zaj okozóira. Lehet, hogy megkértem őket, legyenek csendesebbek, és nem reagáltak, nem mutattak semmi “tiszteletet”. Ettől áldozatnak érzem magamat, ám valójában saját dühöm áldozata vagyok. Ha én akartam volna azt a zajt – teszem azt, ha ki akartam volna javíttatni az utcámban a kátyúkat, és a munkások végre megérkeztek a légkalapácsaikkal, akkor szívesen fogadnám a lármát, még a meditációs időszakom alatt is. “Valami elkészül, valamit megcsinálnak.”
Úgyhogy állj hozzá kreatívan! Ha zavar a szomszéd gyerekek ricsaja vagy a kutyák ugatása, próbálj összeismerkedni a gyerekekkel vagy a kutyákkal! Én mindig jobban el tudom viselni azt a zajt, amit a barátaim okoznak – kutyák, macskák, gyerekek, stb. Egy szó mint száz, tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy ne keserítse meg az életed a zaj! Ezáltal nemcsak boldogabb leszel, de magabiztosságod, belső erőd is növekedhet, és egészséged is javulhat.
(Megjelent angolul a Comfort Zone hírlevél 1997. februári számában. Magyarul közzétéve Dr. Elaine Aron hozzájárulásával. Magyar fordítás © Sensum Donum. Köszönjük önkénteseink, Zsófi és Éva segítségét!)