Ajánlások

„Ez a könyv arról szól, ami mindünknek talán a legfontosabb az életben. Arra tanít, hogyan törekedhetünk a párkapcsolatunk minőségének megőrzésére, javitására, sőt fejlesztésére. Már a könyv címe is elárulja, hogy nem általában foglalkozik a párkapcsolati egyensúly–teremtéssel, hanem abban a különös esetben, amikor magunk vagy a párunk, esetleg mindketten szuperérzékenyek vagyunk.
Azzal szembesít, amivel kevésbé foglalkozott eddig a párkapcsolati pszichológia, hogy vannak stabil, velünk született, sajátosan érzékeny idegrendszeri működésmóddal jellemezhető adottságaink, olyan lelki alkatunk, amely áldás és átok egyaránt lehet, ha nem tudjuk elfogadni, kezelni, és belőle a pozitív oldalt világra segíteni. A szeretetkapcsolatokban ez különösen fontossá válhat, hiszen a túlzott érzékenységű mimóza lélek olyan, mint egy finom hangolású hangszer, amelyből az értő-szerető művész csodálatos dallamokat fakaszthat.
Az ellenkezője is létrejöhet, így meg kell tanulni a finom hangolást, a kölcsönös összehangolódást, hogy megszülethessenek /Karinthy Frigyes szavaival szólva/ „a szív igaz dallamai,” létrejöhessen a harmónia.
Ehhez nyújt gazdag tudományos, de főként gyakorlati és személyes tudásanyagot ez a rendkivűl érdekes könyv, amely a szuperérzékeny személyiségről szóló könyvsorozat harmadik kötete. Olvassuk és legyünk mindannyian a finom hangolású kommunikáció felkészült, tudatos, egyszersmind szeretettel viszonyuló mesterei.”

„Habár én magamat nem tartom “szuper” érzékenynek, csak érzékenynek, mégis jól eső érzésekkel olvastam el ezt a könyvet, mert sok mindenben magamra ismertem. Olyan élethelyzetek, mondhatnám életbeli játszmák szerepelnek benne, amelyekben a felek, vagy talán csak az egyik fél reagálásai, a konfliktushelyzetekre adott válaszai szépen levezethetők és magyarázhatók a fokozott érzékenységgel.
Mint művész, tudom jól, hogy a saját érzékenységem is szerepet játszott abban, hogy ezt a pályát választottam – talán a pszichológusok ezt természetesnek tekintik –, de máig nehezen tudom eldönteni, hogy ez a tulajdonságom mennyiben könnyítette-, vagy éppenséggel nehezítette meg az emberi kapcsolataimat. Biztosan volt ilyen is, olyan is. Meggyőződésem, hogy a sok fajta intelligencia közül pont az érzelmi intelligencia játszik döntő szerepet a témában, mert az empátiától kezdve a toleranciáig, szinte minden fontos reagálásunk erre vezethető vissza. Sok a kérdés és csak ritkán tudjuk a válaszokat. Azt mondják, okos ember mások tapasztalataiból (is) tanul… Ez a könyv abban segít, hogy érzelmileg okosabbak lehessünk.”

„Arra tanít ez a könyv, hogy keresd a másik emberben – aki történetesen a gyereked – azt, ami szerethető (ami jókedvre hangol), és legyél képes bevallani, hogy mi az, ami bosszant benne (talán éppen mert rád hasonlít). És: ne hidd azt, hogy ezzel már eljutottál hozzá, addig a magig, ami már igazán ő, ami rejtély és csoda és csak sejthető.“

„Vajon hogy lehet az, hogy rendkívüli embereknek gyakran vannak rendkívüli utódaik? Öröklődne a rendkívüliség? Vagy csak arról van szó, hogy egy ilyen környezetben a rendkívüliség egy természetes, reális lehetőség? Én inkább ezt gondolom. Ezért aztán teljesen egyetértek a könyv mottójával: „Ahhoz, hogy a gyereked rendkívüli legyen, készen kell állnod rá, hogy a gyereked rendkívüli.” És talán ezért van, hogy pl. a mi családunkban is a gyerekek bátran követték, követhették azt az utat, ahol kibontakoztathatták rendkívüli képességeiket.
Amúgy nehéz idők járnak a szuperérzékeny emberekre. A világ hangos, információkkal túlzsúfolt, egyre gyorsabban változik, és folyamatosan gyors döntéseket igényel. Ez most a trend, és ha valaki rendkívüli, azaz „trendkívüli”, akkor bizony nehezen állja meg a helyét, ha védtelen a világgal szemben, ha nem tudja, nem tanulja meg magához képest meghatározni, kezelni ezeket a dolgokat. Nem tudom eldönteni, hogy én vajon szuperérzékeny vagyok-e, bár nagyon sok minden illik rám, amik ezt a csoportot jellemzik, úgyhogy azt gyanítom, igen a válasz. És nekem, visszanézve, szerencsém volt. Nem hoztam magammal ugyan otthonról a megoldásokat, de az élet mindig nyújtott lehetőségeket, adott időt a tapasztalatszerzésre, a kibontakozásra. De sokszor ma is védtelen vagyok. És milyen jó lenne, ha nem így lenne! És mennyivel egyszerűbb lehetett volna sok minden!
Nagyon fontos odafigyelni a szuperérzékeny gyerekekre. Segíteni a fejlődésüket, felvértezni őket, hogy elviseljék a világot, és fordítva, hogy a világ is elviselje őket. Hogy megtalálják a nekik kijelölt utat, és beteljesíthessék azt a küldetést, amiért köztünk élnek.“

„Úgy gondolom, hogy a legfontosabbról szól ez a könyv: az életünkről. Sokan írtak már az életről, de kevesen annak kezdetéről, az első lépésekről, vagyis a gyerekről, végtelen türelmet és szeretet sugározva és javasolva, hogy teljes értékű emberek legyünk. Mert rólunk is szól ez a könyv, mi is jobbak és teljesebbek leszünk, ha elolvassuk. Köszönet érte!“

„Szerintem mindenkinek van egy nagyon érzékeny, akár szuperérzékenynek is nevezhető oldala. Amikor a külső világ történései hirtelenül átrajzolják a belső tájat. Talán azért nem szoktuk használni ezt a képességet, mert félünk, hogy törékennyé tesz minket. Én az utóbbi években beengedtem ezt a törékenységet, elsírtam az addig visszatartott könnyeket. Odáig azt hittem, erős vagyok, szupererős, de a valódi erőm ennek az esendőségnek az elfogadásával talált rám igazán. Kerekebb lett a világ. Ez az érzékenység a legmélyebb pillanatok átéléséhez is elvezethet. Mesélek egyet. Tíz éves lehettem, a bagi kultúrházban ment épp a hagyományőrző fesztivál műsora. Én már eltáncoltam a gyerekcsoportos számot, és úgy, még népviseletbe öltözve megkerestem a közönség széksorai közt apukámat. Melléültem, lóbáztam a lábam, és hallgattam, ahogy a nénik az aratós dalokat éneklik, gyönyörűen hasított a hangjuk a levegőbe. De a sorok közötti csendben szipogást hallok, oldalra nézek, hát látom, az apukám az. Jaj, mi lehet vele, talán szomorú, én nem is láttam még férfit sírni, a fiúk nem sírnak, sokszor hallottam ezt. Pillogok oda-vissza az előadás képei és a  könnyektől ázó arc látványa közt, aztán lassan rájövök, hogy apukám, az én drága, érzékeny apukám nem a bánattól, hanem az örömtől indult meg, hatottak rá a fények, a dalok, az előadás ünnepi hangulata. Zavartan lóbázom a lábam tovább, valami kis meleg, jóleső borzongás jár át. Akaratlanul elmosolyodom, ez így sokkal jobban tetszik nekem, a férfiak mégis sírhatnak.”

„ Ha a lelki problémák gyakorisági feldolgozására vállalkoznánk, minden bizonnyal az önértékelési problémák kerülnének az első helyre. Mégis, vajon gondolkodtunk-e már azon, honnan erednek önértékelési minuszaink, ön alulértékelő, kínos és fájdalmas kisebbségi érzéseink? Túl sokan vagyunk és túlságosan tehetetlenül, szenvedve hordozzuk súlyosnak érzett alsóbbrendűségi érzéseket ahhoz, hogy a szerző kincset érő gondolatai mellett elmenjünk. Elaine Aron nem csupán szembesít ön alulértékelő önmagunkkal, Szelfünkkel, hanem szinte elsőként konkrét kivezető utat is kínál… Az önismereti út megnyílik: végigjárhatjuk az okos, tudatos önsegítés zarándokútját. Megkezdhetjük az alulértékelt én gyógyítását. Lépésről lépésre haladva tanuljuk a pozitív kapcsolódást, ennek megerősítését, az Ártatlannak nevezett gyermeki tudattalanunk védekezéseinek felismerését, a vele való találkozásból kivirágzó pozitív változások elérését. A Szerző által bemutatott esetek tanulságos igazolásai az önsegítő-öngyógyító rendszer működésének. A Szerzőnő hitelessége, érzelmi jelenléte és segítő szándéka átsugárzik a sorokon, bevonz és követésre ösztönöz. Mégsem abban látom könyvének legnagyobb értékét, hogy hiteles kalauz, önsegítésre tanít és buzdít. Sokkal inkább abban, ahogy megtanítja az önreflexiót, a tudatosítás fontos módját, a Szelfünkért vállalandó felelősséget, az aktív részvétel fontosságát sajátmagunk problémáinak megértő feldolgozásában. Pszichológiai műveltséget ad, szocializál, ami nagy kincs a magyar ég alatt. … Abban kincs ez a könyv, ahogyan a kipróbálásra csábít, önismeretre buzdít, nevel, tudatosít és felnöveszti az Olvasót arra a szintre, hogy képes legyen önreflexióra, önnevelésre, megértésre és a lelki munka iránti szükségletének felébresztésére. Eredményes önismereti utat és sok jó élményt kívánok a könyv minden olvasójának.”

„Ez a könyv ritka kombinációja az univerzális igazságoknak és a gyakorlati alkalmazásoknak. Kitűnő kézikönyv egy egészséges élethez komplex világunkban.”

„Régen került a kezembe ennyire lebilincselő írás. Igaz tanítások az emberről, Istenről, a természetről, a gyógyításról, a dal erejéről… Hiteles, ma és általunk is használható tudás.”