Szeretném megosztani veletek dr. Denise Mark meglátásait. Ritka orvos, úgy gyógyít, amit talán szuperérzékeny medicinának lehetne nevezni. Nem meglepő, hogy a legtöbb páciense szuperérzékeny.
Dr. Mark ritka, mint a fehér holló, szerencsére azonban manapság egyre többen kezdik követni. Belgyógyász, aki rengeteget tanult és a nyugati orvoslás csínját-bínját ismeri, és közben a legfrissebb high-tech megoldások is a gyógyítási palettáján szerepelnek. Bölcs döntése alapján mégis inkább a komplementer és a holisztikus megoldásokat választja.
Komplementer megoldások alatt azt érti, hogy a nyugati gyógymódokat kombinálja a legjobb természetgyógyászati módszerekkkel, táplálkozási tanácsot ad, vitaminokat javasol, homeopátiát ajánl, stb. Ha szükséges, azonnal ajánl szakembereket, akik akupunktúrával, Ájurvédával, Tai Chi-val tudnak hozzájárulni a páciens egészségéhez. Természetesen mindig az adott páciens igényeinek megfelelően.
Nekem a holisztikus megoldás azt jelenti, hogy figyelembe veszi a következő tényezőket: az egyén, a teste, a környezete és a lehetséges kezelések, gyógymódok. Ezek teret adnak a kreativitásnak. Például mikor legutóbb elég fáradt voltam, nem gyógyszert vagy vitamint kaptam, hanem – miután alaposan megbeszéltük, mi van velem – egy asszisztenst „írt fel” nekem. Mi több, azonnal javasolt valakit, aki azóta is velem dolgozik. Na, ez a holisztikus gyógyászat. És köszönöm, ma már sokkal jobban vagyok.
Egy vasárnap délután leültünk, hogy egy interjút készítsek vele rólatok/nektek ajándékba.
EA: Denise, mennyi szuperérzékeny páciensed van?
DM: Minimum 40%-a a pácienseimnek szuperérzékeny, ami a duplája a populációban előforduló 20%-nak. De a 35 év feletti nők viszont mind szuperérzékenyek. Erre térjünk majd vissza.
EA: Mit gondolsz, miért jár hozzád ennyi szuperérzékeny?
DM: Részben azért, mert értékelik a holisztikus megközelítést. Persze azért is, mert az orvosok gyakran nem értik vagy nem hisznek a szuperérzékenyeknek, ők ugyanis olyan apróságokkal és szokatlan problémákkal jönnek, amelyekhez nincsenek szokva, talán mert másokkal ilyen nem fordul elő, vagy mert nem veszik észre.
EA: Van valami, amit szoktál nekik mondani?
DM: Igen, hogy a szuperérzékenység áldás és átok egyszerre. Zsenik, akiket meg kell becsülni. Nagyon fontos, hogy megértsék azt, hogy van olyan, amit ők nem tudnak, de mások igen. Azért fordulnak hozzám, mert ezt nem értik és szégyellik magukat. Az én dolgom, hogy ezt visszarendezzem. Végre felszabaduljanak a szégyenérzésből. Azt szoktam mondani nekik: Nagyra tartom az érzékenységedet még akkor is, ha te nem becsülöd azt. Tanuld meg, mit bír a tested, a lelked és ennek tudatában élvezd ezt az adományt. Ha egyszer megérted ezt a koncepciót, akkor leszel a legkreatívabb, legegészségesebb és legtermékenyebb. Ájurvédában vata típus vagy, ami igazán kreatív.
EA: Olyan, mintha gyakran kellene őket felvilágosítanod.
DM: Hát igen. Teljesen egyetértek veled abban, hogy a társadalmunk nem becsüli ezt a tulajdonságot. A szuperérzékenyek nem kapják meg azt a teret és időt, amire szükségük van, hogy egészségesek és produktívak legyenek. Erre az a válaszom, hogy ki kell követelni. Bizonyos dolgokat el kell engedni és nem kell mindenkinek az igényét kielégíteni. De ez mind egyértelművé válik akkor, amikor valaki elkezdi megszeretni a saját érzékenységét.
EA: Ezek szerint az a tapasztalatod, hogy kreatívabbak, egészségesebbek és produktívabbak lehetnek, mint a többiek?
DM: Igen, de előtte át kell beszélnünk, hogy miket kell megváltoztatniuk. Minden a stressz és az életmód kérdése. Persze ez igaz mindenkire, de tízszeresen igaz a szuperérzékenyekre. Van egy jól felismerhető algoritmus, amit ismerünk a könyvedből is. Ahogy a stressz növekszik, növekszik a kortizonszint és csökkennek a szabályozó hormonok, mint az ösztrogén, tesztoszteron, thyroid, DHEA stb. Ekkor jelenhetnek meg a stresszel érkező problémák, betegségek, mint az asztma, ízületi problémák stb. Tény az is, hogy stressz alatt mindenki érzékenynek tűnik, ugyanakkor a szuperérzékenyek még sokkal érzékenyebbé lesznek.
EA: Erről jut eszembe egy kísérlet olyan majmokon, akik nagy stresszben nőttek fel és olyan majmokon, akik nagyon jól „reagáltak”. Minkét csoport szorongott és depressziós lett a felnőttkori stresszre. Mindegyik könnyebben túltelítődött.
DM: Van egy hasonló megfigyelés emberekről is. Tengerészgyalogosokat vizsgáltak, akik várhatóan egészségesek és magas tesztoszteronszinttel bírók. Mint kiderült, nem ez volt a helyzet. Kifejezetten nagy stressz alatt voltak, mert alváshiánnyal küzdöttek, folyton ordibáltak velük, rengeteg dolgoztak, így magas volt a kortizonszintjük és alacsony a tesztoszteron és a DHEA.
Nyilván nem élünk mind laktanyában, mégis sokan élnek hasonló körülmények közt. A stressz már krónikussá vált az életünkben. A levegő szennyezett, sokat ülünk autóban és közlekedünk olyan nagy sebességgel egy-egy fém dobozban, ami nem biztonságos. Többen esznek túl gyorsan. Vannak olyanok, akiknek nincsen családjuk vagy barátaik, akikre számíthatnak. Nincs időnk lepihenni és élvezni a nyugalmat, a békét. Az idegrendszerünk állandó készenlétben áll a támadásra vagy a menekülésre. Az ember nem erre az életre született, és a szuperérzékenyektől ez még sokkal távolabb van.
EA: Mi a szerotonin szerepe ebben a folyamatban?
DM: Nem vagyok a téma szakértője, de azt tudom, hogy legalább 15 gén határozza meg, mennyi szerotoninnal születünk. Van, aki többel érkezik és van, aki kevesebbel. A stressz hatására ez a készlet drasztikusan fogy. Ha csökkenthető a stressz, vagy antidepresszáns segítségével az elérhető szerotoninmennyiség megnő, akkor jobb a helyzet a készleteket illetően. Megfelelő mennyiségű stressz hatására a szerotoninkészlet kimerülhet. Ezzel mindenki így van.
EA: Mit javasolsz?
DM: Szerintem először érdemes megnézni, milyen az életmódja az illetőnek, mielőtt bármilyen pirulákat (legyenek ezek gyógyszerek vagy vitaminok) elkezdene bevenni. Több lehetősége is van. Például visszavonulhat egy időre. Meditálhat. Becsukhatja magára az ajtót, a lámpákat leolthatja és „földelheti” magát. A testmozgás roppant fontos, és természetesen a táplálkozás is.
EA: Mik a tanácsaid a táplálkozást illetően?
DM: Nincs olyan javaslatom, ami mindenki számára megfelelő lenne. Akik sokat sportolnak, azoknak több szénhidrátra van szükségük. Közben vannak olyanok, akik alig bírnak a szénhidráttal. Azoknak, akik keveset mozognak, érdemes a zsírok mennyiségére figyelni. Persze vannak olyanok, akiknek nagyon kell a zsír. Az egyik diéta tökéletes ennek az embernek és egy másiknak rémes. Arról nem is beszélve, hogy mennyi stresszt okoz az, ha egy ételről azt mondják, hogy egészségtelen és az illetőnek meg létfontosságú.
EA: Ezek szerint a szuperérzékenyeknek érdemes lehet változtatni az életmódjukon, és igazán jól megfigyelni magukat és a reakcióikat.
DM: Igen! Tegyék ezt egy olyan gyógyító (doktor, természetgyógyász) mellett, akiben tényleg megbíznak. Ez a támogatás igazán fontos!
EA: Tényleg minden 35 feletti nő kliensed szuperérzékeny?
DM: Nos, azok a nők, akik felkeresnek, a változókor idején mind nagyon érzékenynek tűnnek, ennek minden pozitívumával, de egyben a problémáival is.
Sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a legkisebb részletekre, és sok minden változik az életükben. Éjjel többször felébrednek zajokra. Sok nőnél meglepően fiatalon kezdődik a változókor. Nem kapnak figyelmet vagy nem értenek egyet azzal, ahogy kezelik őket. Mivel ezekről a témákról (csontritkulás, menopauza stb.) és azok más irányból (természetes, holisztikus) való megközelítéséről korábban beszéltem a nyilvánosság előtt, valami olyan döbbenetes mértékben növekedett meg a hozzámfordulók száma, hogy magam sem gondoltam volna. Sőt, később még sokkal többen jöttek, miután látták, hogy az ismerősük állapota mennyit javult és a saját orvosaik módszere mennyire nem volt hatékony.
EA: A stressz milyen hatással van ezekre a változásokra a testünkben?
DM: A pácienseim a következőkről számolnak be: „Egészen jól voltam, de a munkám nagyon sokat vesz ki belőlem, és ehhez még van 2 gyerekem is. Padlót fogtam.”. Ez a „padló” a hormonok csökkenésének a kombinációja. Mintha alig világítana az „őrláng”. Ennek hívom, amit a hagyományos kínai orvoslás például chi-ként említ vagy életerőként. A mellékvese és gyakran a pajzsmirigy működése is csökken, és amikor a petefészekhormonok szintje túlságosan alacsony, akkor az idegrendszer védtelen marad. Én ezeknek a helyreállításával foglalkozom. Mindenkinek másra van szüksége – speciális hormonkiegészítőkre, életmódbeli változtatásokra, akupunktúrára, meditációra, Thai Chi-ra, mozgásra.
EA: Férfiak is jönnek hozzád?
DM: Természetesen. Velük is ez történik, csak lassabban. Ezért aztán foglakozom a szívproblémákkal, diabétesszel, ízületi gondokkal – a degeneratív folyamatokkal, amik pontosan ugyanennek a folyamatnak az eredményei.
EA: Ezek nagyobb hatással vannak a szuperérzékenyekre?
DM: Természetesen. Olyanok is jönnek, akik már eléggé belerokkantak. De ahogy visszatalálnak az egyensúlyba, öröm rájuk nézni, úgy tündökölnek. Jól érzik magukat, és kreatívak. Szeretném, ha mind jól érezné magát. Szeretném, hogy ne érezzék rosszul magukat azért, hogy egyensúlyuk visszaszerzéséhez mi mindenre van szükségük. Ahogy visszanyerik az egyensúlyukat, nekiállhatnak a nem-szuperérzékeny világ megváltoztatásának. A világ legkreatívabb emberei lehetnek. Különleges, csodálatos emberek; annyira örülök, hogy végre méltó segítséget kaphatnak, azt, amire szükségük van.
(Megjelent angolul a Comfort Zone hírlevél 1997. februári számában. Magyarul közzétéve Dr. Elaine Aron hozzájárulásával. Magyar fordítás © Sensum Donum)