Egy általános magyarázat
Kezdheted egy általános magyarázattal mint például az alábbi:
“Ez egy normális, biológiai eredetű személyiségbeli és fiziológiai különbség, ami öröklődhet, és a magasabbrendű élőlények 15-20 százalékára jellemző. Akik ezzel a tulajdonsággal rendelkeznek, azok jobban észreveszik a finom részleteket, és mélyebben dolgozzák fel a történéseket.”
Azt is hozzáteheted (vagy nem), hogy “logikus módon, bárkit, aki finoman érzékel, könnyebben túltelítenek, kimerítenek a hosszantartó, intenzív vagy kaotikus hangok, látványok, stb.”
Ha még mindig érdeklődik a beszélgető partnered, hozzáteheted, hogy “a különbség jelentős, és a szuperérzékenyek minden tevékenységében, sok testi reakciójában megmutatkozik. Például, ez a csoport érzékenyebb a fájdalomra, koffeinre, gyógyszerekre, hőmérsékletre, fényre és éhségre. Könnyebben rezdülnek, lassabban de alaposabban tanulnak, és többnyire nagyon lelkiismeretesek.”
Ha az ADHD (Attention Deficit Disorder) kerül elő (ez tudniillik egy másik olyan tulajdonság, amivel a sajtó sokat foglalkozik), nyugodtan mondhatod, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, sőt az ADHD inkább nem jellemző rájuk. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egy szuperérzékenyt ADHD-ként félrediagnosztizálnak, mert a túltelítődés felpörgetheti, vagy épp ellenkezőleg gátolhatja a koncentrálásban.
Ha a szégyenlősség, félénkség vagy más hasonló tulajdonság kerül szóba, hozzáteheted, hogy a szuperérzékenyek kb. kétharmada a úgy csökkenti a rázúduló ingeráradatot, hogy introvertált módon szűk körrel barátkozik, és kerüli a csoportokat, idegeneket. Ugyanakkor a maradék egyharmad extravertált. A visszahúzódás vagy félénkség látszata mögött inkább az van, hogy kicsit hosszabb ideig tart számukra, és ezért több szünetet tartanak, amikor feldolgozzák a körülöttük zajló történéseket.
Testre is szabhatod a válaszodat
Mielőtt a fentieket elkezded magyarázni valakinek, érdemes megfontolni két kérdést. Miért beszélsz erről, és várhatóan hogyan reagálnak majd a mondandódra?
Sok okunk lehet arra, hogy erről a tulajdonságunkról beszéljünk. Előfordulhat, hogy szeretnéd, hogy valaki másképp kezeljen; az is lehet, hogy valakihez közelebb akarsz kerülni azáltal, hogy megosztasz vele egy mélyen személyes információt magadról; vagy azt gondolod, hogy a másik személy is szuperérzékeny, és át akarod adni neki a rendelkezésedre álló információkat. A különböző célok más és más stratégiát igényelnek.
Aztán ott vannak a lehetséges válaszreakciók. A személy, akitől azt szeretnéd, hogy másképp kezeljen téged talán szívesen alkalmazkodik, miután elmondtad mit vársz. Ilyen helyzet lehet amikor pedagógusokhoz, egészségügyi dolgozókhoz vagy barátokhoz fordulsz. Lesznek azonban olyanok, akik azt gondolják, hogy csak kifogást keresel arra, hogy másképp bánjanak veled. Vagy azt gondolják, hogy ezt te (vagy én) találtam ki – ŐK nem szuperérzékenyek, tehát az egész ügy nem is létezik. Tudom, hogy sokszor előre megérzem, amikor ezt a reakciót kapom. Ilyenkor másképp közelítem meg a kérdést, vagy csendben maradok.
Végül, vannak emberek, akik megsértődhetnek, hogy őket nem tartják “érzékenynek”, abban az értelemben, hogy “empatikus” vagy “gondoskodó”. Nyugodtan mondd meg nekik, hogy az érzékenység szó mindkettőt jelenti, de te az érzékszervekkel való érzékelés érzékenységéről beszélsz. Nyugtasd meg őket, hogy empatikusak (ha tényleg azok), és mondd el, hogy a szuperérzékenyek túltelített állapotban sokszor egyáltalán nem ilyenek. Ha ezek után sem tudják elfogadni, hogy különbözőek vagytok, és nem fogadják el ezt a tulajdonságodat, hát …
Azok a megközelítések, amik megfelelnek a céljaidnak
Ha olyanokkal beszélsz, akiktől azt szeretnéd, hogy másképp kezeljenek téged, gondold végig, hogy milyen előnyökkel jár számukra az, hogy te szuperérzékeny vagy. Úgy beszélj nekik a tulajdonságodról, hogy meg akarjanak védeni téged annak érdekében, hogy hasznos maradhass számukra. Légy nagyon specifikus, hogy mit szeretnél, hogy tegyenek és mit nem.
Ha egy egész csoporttól szeretnéd, hogy másképp bánjon veled, akkor keress a csoportban egy olyan extravertált személyt, aki kedvel téged. Ő majd meggyőzi a többieket a kedvedért.
Ha olyan személlyel beszélsz, akivel szeretnéd, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, akkor végy egy mély lélegzetet, csapj bele, és beszélj nyíltan. Néha előfordulhat, hogy ennek hatására éppen távolságtartóbbá válik, és lezár emiatt a frissen felfedezett, új különbözőség miatt. Esetleg nem fogadja el a különbséget, vagy azt állítja, hogy ő is szuperérzékeny (pedig nem), esetleg csalódott vagy megijed, hogy a veled kapcsolatos tervei dugába dőlhetnek szuperérzékenységed miatt. Ebben az esetben hangsúlyozd azokat a területeket, amiben hasonlóak vagytok, és azt, hogy egymást kiegészítve milyen nagyszerű csapat lesztek. És ne használd szuperérzékenységedet kifogásként olyan esetekben, amikor a másik elvár vagy szeretne tőled valamit, amiben nem akadályoz ez a tulajdonságod.
Amikor olyanokkal beszélsz, akikről azt gondolod, hogy szintén szuperérzékenyek, akkor arra számíthatsz, hogy örülni fognak ezeknek az információknak. Először azonban gondolj a saját kétségeidre – úgy érezhetik, hogy túlzottan beskatulyázod őket, saját testi tulajdonságaik csapdájába estek, vagy, hogy rámutatsz egy olyan hibájukra, amit egész életükben rejtegettek. Ha úgy érzik, hogy ez nem róluk szól, vagy nagyon bekorlátozó, akkor fogadd el ezt tőlük. És mindig, mindig hangsúlyozd a szuperérzékenység pozitív oldalait.
(Megjelent angolul a Comfort Zone hírlevél 1997. májusi számában. Magyarul közzétéve Dr. Elaine Aron hozzájárulásával. Magyar fordítás © Sensum Donum)