Mivel minden 5. ember szuperérzékeny, így egy 30 fős osztályból, vagy óvodai csoportból akár 6 gyermek is érzékenyebb lehet társainál. Dr. Elaine Aaron könyveiből kiderül, mik a jellemzői egy szuperérzékeny gyermeknek, így arról itt most nem írnék részletesen. Sokkal inkább arról, mit tehet a szülő abban az esetben, ha tisztában van gyermeke érzékenységével, azonban úgy látja, a pedagógusok nincsenek kellő figyelemmel gyermekére.
Fontos tudni, hogy a pedagógusokra rengeteg olyan teher is hárul, amiről a szülőknek nincs tudomásuk: megemelt mennyiségű adminisztráció, programok tervezése, szervezés, óvodában fejlődési naplók kitöltése, iskolákban dolgozatjavítás, értekezletek, dokumentációk, különböző intézményi rendezésű program (vásárok, kirándulások, továbbképzések), amelyet a pedagógusok munkaidőn kívül vállalnak fel. Ezt egy kívülálló nem tudja, és talán nem is célszerű ezzel takarózni, azonban a teljes képhez mindenképpen hozzátartozik. Fontos tulajdonsága egy pedagógusnak a megosztott figyelem, a szeretetteljes légkör megteremtése, az érdeklődés felkeltése, a pozitív hozzáállás, a példamutatás… A mai magas oktatásbeli létszámoknál ezek néha kihívást jelentenek. Rengeteg olyan gyerek jár ma iskolába, óvodába, akiknek külön figyelem, megkülönböztetett bánásmód szükséges, itt most a szó pozitív és negatív értelmében is használva a kifejezést.
Amikor egy viselkedészavaros gyermek jár egy óvodai csoportba, ott a csendes, visszahúzódó kisgyerek sokszor nem kapja meg a neki járó figyelmet. Lehet ezért bárkit hibáztatni, de nem tartom célravezetőnek. Amennyiben problémánk adódik a pedagógussal, először délután jelezzük neki. Kérhetünk fogadóórát, egy külön alkalmat, mikor csak a mi gyermekünkről beszél, csak ránk figyel. Ilyen alkalmakkor érdemes közölni is a nevelőkkel az élethelyzetünket, észrevételeinket, fontos információkat átadni gyermekünkről: esetleges nehézségek, problémák a várandósság alatt, szülésnél, esetleg közvetlenül szülés után; gyermekünk mozgás- és beszédfejlődése, családi viszonyok nagy vonalakban.
A pedagógusok szakmai hozzáértését megkérdőjelezni hiábavaló, indulataink pedig csak árthatnak a viszonyunknak. Jó megoldásnak tartom, ha a Szuperérzékeny gyerekek c. könyvből egy 3-5 oldalas kivonatot készítünk, tényleg csak a legfontosabb információkkal. Ilyenkor a nevelőknek is lehetőségük nyílik arra, hogy az ilyen típusú gyerekekkel jobban megismerkedjenek, ugyanakkor egy még fontosabb dolgot is elérhetünk: felismerhetik a fokozott érzékenységet. Ez a legfontosabb, ugyanis ha el tudják helyezni magukban, képet tudnak alkotni az érzékenyekről, onnantól a megértés is megjelenik a képben. Megértik, mi az oka, mik a jellegzetességei, elmondják tapasztalataikat, mikor látják, hogy túlingerlődött gyermekünk, mindez hogyan zajlik, mikor szokták látni, hogy elmagányosodik, kik a barátai, hogyan bánik velük, vele hogyan bánnak, stb.
Szülőként fontos figyelembe venni, hogy a saját gyerekünkön kívül még rengeteg gyerek jár az osztályba, csoportba, így nekünk is alkalmazkodni kell a körülményekhez, és bízni abban, hogy a tanító nénik, és az óvó nénik tényleg minden gyerekre tudnak és akarnak is figyelni. Mert ez így van. Sok gyerekhez kell manapság külön kis kulcsocska, amivel meg lehet nyitni a gyermekhez vezető utat, nincs könnyű dolgunk. Rengeteg a viselkedési-, figyelemzavaros, autista/autisztikus, ételérzékeny, allergiás, cukorbeteg, hátrányos helyzetű kisgyerek, akik szintén külön figyelmet igényelnek.
Első lépésként tehát mindenképpen a tájékoztatást javaslom. Türelemmel, szeretettel, békével. A pedagógus célja ugyanaz, mint a miénk: megadni a gyerekeknek a lehető legtöbbet (élményt, tudást, szeretetet, örömöt, tapasztalatot). Nem ellenség, csak lehet, hogy mások a módszerei, eszközei, mint nekünk. Merüljünk el önmagunkban, és vizsgáljuk meg, miben lehet számunkra tükör a pedagógus viselkedésében az, ami zavar bennünket. Mert ami zavar minket egy külső személyben, az valójában bennünk is megtalálható. Lehet, hogy mélyen, de érdemes a felszínre hozni, és kibogozni ezeket a szálakat.
A következő részben írni szeretnék a szuperérzékeny gyerekek csoportban, osztályban elfoglalt helyéről, a csoportban elfoglalt szerepükről, jelentőségükről.
Sárközi Sára
óvónő